Szoptatási nehézségek
Ezzel a témával nem nagyon találkozunk a baba születését megelőző időszakban. A valóságban azonban a szoptató nők kétharmada szembesül valamilyen szoptatási nehézséggel az anyatejes táplálás során.
Az egészséges újszülött jól működő szopóreflexxel jön világra. Az édesanya tejtermelése pedig a hormonális változásoknak és az emlő stimulálásának hatására automatikusan megindul. Mégis, ezen az egyszerű úton számtalan buktatóval lehet találkozni, melyek bármelyike a szoptatás nehezítettségéhez, legrosszabb esetben annak befejezéséhez vezethet.
Az alábbiakban felsorolok néhány esetet, amely a szoptatás minőségét jelentős mértékben befolyásolhatja:
1. Lenőtt nyelv (ankyloglossia)
Ideális esetben minden újszülött első orvosi vizsgálatakor megtekintik a nyelv alatti területet is. Ennek célja, hogy a nyelv alatti nyelvfék elhelyezkedését megtekintsék. Ideális esetben a nyelvfék a nyelvcsúcstól a nyak irányában “távolabb” helyezkedik el. Ez teszi lehetővé a nyelv szabad mozgását és a hatékony szopizást az újszülöttnél. Sajnos ennek a vizsgálata az újszülött osztályon néha elmarad. Ha ezt az állapotot korán felismerik, egy egyszerű sebészeti beavatkozással a nyelv felszabadítható, és semmi nem áll a szoptatás útjában többé.
2. Befelé forduló vagy ki nem emelkedő emlőbimbó
Az újszülöttnek a tökéletes szopizáshoz megfelelő felületre van szüksége, amire “rátapadhat”. A baba szája, nyelve és szájpadja közti rész egy lapos, ovális, lépcsős torony szerűen kiemelkedő területet kíván, amire könnyű a babának rácsatlakozni. A tökéletlen csatlakozás esetén – ha “levegős” szabad terület marad – a baba nem tudja a szopizáshoz szükséges vákuumot létrehozni. Ez a felület legjobban például a MAM újszülött etetőcumi felületére hasonlít. A babának ez kényelmes forma. Ezért hajlamosak egyes babák cumisüveg használatától a szopizásról leszokni – túl kényelmes a felület (ezért célszerű első cunisüvegnek olyat választani amivel a babábak kicsit ”dolgozni kell” mint a valódi szopizásnál, pl. Philips Avent). Ha az emlőbimbó ÉS a környezete, a bimbóudvar nem emelkedik ki az emlőből, a baba “nem talál fogást” a kemény kerek felületen – körülbelül, mintha egy kerek almát akarna elkapni és abból táplálkozni – széltében hosszúkás, és befelé is hosszúkás szájréssel. Ha ilyen a felület, akkor az emlőbimbó és környéke területét az első időszakban alakítani kell. Ujjakkal, bimbóvédővel, bimbókiemelővel is akár. Sajnálatos módon a bimbókiemelőről nagyon kevesen hallottak, pedig igen jelentős segítséget nyújthat ilyen esetekben. A későbbiekben a szoptatás hatására a felület alakul, így ez könnyebbé válhat. A bimbóvédő használatakor olyan modellt kell választani, ami méretben a legtökéletesebben illeszkedik, és a bimbó teljesen kitölti azt! Érdemes az interneten is képkeresővel is keresni, a bababoltokban sokszor csak 1-2 féle van. Ha üres hely marad benne, kvázi cumisüvegből szoptatunk, csak sokkal kellemetlenebbül.
3. Kisebesedett mellbimbó
Az előbb felsorolt állapotok, és még sok más is vezethet kisebesedéshez. Nem szabad hagyni, hogy ez az állapot nagyon elfajuljon. Már a kezdeti jeleknél szoptatási tanácsadóhoz/védőnőhöz kell fordulni, és segítséget kérni a helyes mellretételi technikában és az újszülött szájának kényelmes felület kialakításában. Ha nagyon sebes lesz a felület, a fájdalom maga is gátolja a tejleadó reflexet, a nagy heg pedig a tej ürülését akadályozza. Bimbóvédő, bimbővédő krém átmenetileg segít, de a problémát – helyes mellretétel ÉS az újszülött sikeres felcsatlakozása – nem ez oldja meg. Ha extrém érzékeny a felület, tejgyűjtő kagylót érdemes a melltartó és az emlő közé helyezni, hogy a szabad levegő érje a felületet, és súrlódásnak ne legyen kitéve, míg gyógyul. Átmenetileg mellszívóra is lehet váltani a fájdalmas oldalon.
4. Szájpenész
A Candida albicans gomba az emésztő szervrendszer és a bőr normál flórájának alkotóeleme. Túlburjánzása azonban gondokat okozhat. Egyik tipikus megjelenése az újszülött nyelvén keletkező fehér, nem letörölhető “hártya”, amely középsúlyos vagy magától 1-2 hét alatt nem szűnő esetben kezelést kíván. Nystatinos ecseteléssel kell kezelni, a borax-glycerin vagy közismertebb nevén “rózsaméz” használata már régóta tilos, mivel használata akár az újszülött mérgezéséhez is vezethet.
5. Emlőgyulladás, tejkő
Sajnos egyes nők hajlamosak a tejmirigy kivezető csövének elzáródásra, mely az emlő gyulladásához vezethet. Itt ugyancsak nem érdemes megvárni, míg nagyon elfajul a dolog. A feladat az elzáródott vezeték szabaddá tétele a besűrűsödött tejdugótól. Az első jeleknél el kell kezdeni meleg vizes borogatás vagy meleg zuhany közben( ez kitágítja a tejcsatornát) az emlőbimbót egyszerrel elölről szívó (szoptatás vagy mellszívó), hátulról nyomó hatásanak kitenni (szívás és melegítés közben a mirigyek mögül hátulról nyomni is az emlőt). A meleg a csatornát kitágítja, a szívás a dugót kihúzza, a nyomás a nyomás növelésével a dugót kifelé mozdítja. Ha ez mind nem sikeres, hamar érdemes sebészetet felkeresni, és az esetlegesen kialakult tejkövet eltávolíttatni.
6. “Elmaradó” tejbelövellés, kis mennyiségű anyatej
Az anyatej, mint korábban írtam, mindenképpen termelődik a szülés körüli hormonális változásra. A tejbelövelléshez azonban szükség van az emlő stimulálására is. Ha a tejbelövellés nem kezdődik el vagy nagyon kevés a tej mennyisége a második-harmadik napra szülés után az újszülött három óránkénti mellre helyezése mellett, akkor kézi fejésre, megindult tej mellett mellszívó használatára is szükség van. A tej termelődésének legjobb stimulusa a rendszeres, teljes kiürítés. Ha nem vagy alig van tej, a baba szopizása után kézi fejéssel kell kezdeni, és 3 óránként 5 majd 10 majd 15 cseppet – mindig többet – lefejni. Ez összegyűjthető egy anyatejtároló fedeles tartályban 24 órán át, majd cumisüvegből odaadható a babának. Ha már 20-40 csepp lejön egy alkalommal, át lehet térni a mellszívóra. A szoptatás utáni fejés/mellszívás a legjobb tejszaporító módszer, de itt is a legfontosabb, hogy maximum 3 óránként az emlő legyen nullára kiürítve. Ha kevés az anyatej, figyelni kell az újszülött megfelelő folyadékbevitelére: https://drschulerzsofia.hu/2021/11/29/mennyit-egyen-az-ujszulott/
7. Fokozott tejleadó reflex, túl sok anyatej
A fokozott tejleadó reflex esetén a szoptatás iduláskor a tej nagy menyiséggel ömlik a baba szájába, “fuldokló evést”, hasfájást, bukást provokálva. Mellszívó használatakor látható is a “szökőkút”. Ennek kezelésére meg lehet próbálkozni a “hegynek felfelé” szoptatással (a baba az emlő felett helyezkedik el), gyakori bűfiztetéssel, legvégső esetben átmenetileg az első gyors fázisnak a lefejésével. A többlet anyatej anyatej tárolózacskóba gyűjthető, lefagyasztható, 3-6 hónapig kiolvasztás nélkül eltárólható, vagy leadható anyatejgyűjtő állomásokon.
Források:
http://heimpalkorhaz.hu/anyatej/publikacioink/problemak-a-szoptatas-idoszakaban/
http://www.lll.hu/az-elso-hat-honap/eros-tejleado-reflex-es-tulsagosan-bosegesen-termelodo-anyatej/
Nutrients. 2019 Oct; 11(10): 2266. Published online 2019 Sep 20. doi: 10.3390/nu11102266 Breastfeeding Difficulties and Risk for Early Breastfeeding Cessation
