Előfordul, hogy a kora gyermekkori fejlődés lassabban halad az átlagosnál (nem forog, nem ül önállóan, nem beszél időben). Dr. Telcs Borbála gyermekneurológust, a Gézengúz Alapítvány munkatársát kérdeztük a késés jelentőségéről és a fejlesztési lehetőségekről.
Milyen panaszokkal keresik meg Önt leggyakrabban a szülők?
A fejlődésneurológiai rendelésre leginkább 3 év alatti csecsemők és kisdedek érkeznek. A megkeresés oka általában szülői aggodalom vagy háziorvosi, védőnői, egyéb társszakma (pl. gyógytornász) javaslata.
A panasz sok esetben az izomtónus valamilyen eltérése – túl laza vagy túl feszes egy-egy testtájék izomzata. Gyakran jeleznek valamilyen testtartási vagy mozgásfejlődési eltérést is. Sokszor keresnek meg például ferde fejtartás vagy C alakban „kifliző” testtartás, gyenge fejemelés miatt. Érkeznek hozzám gyerekek lassú mozgásfejlődés, vagy a szokványostól eltérő mozgásmintázat okán is (pl. aszimmetrikus kúszás, már fel akar állni, de még nem tud mászni).
Az értelmi fejlődés területén gyakran merül fel kérdésként a beszédindulás valamilyen eltérése. Előfordul, hogy az evés, alvás, viselkedés valamilyen furcsasága okoz panaszt.
Egyes esetekben a várandósság vagy a szülés eseményei miatt keresnek fel. Máskor korábbi vizsgálati eredmény veti fel a gyermek idegrendszeri fejlődésének veszélyeztetettségét, s ezért keresnek meg.
Milyen mozgásfejlődési szintek várhatóak el egy 3,6,9,12 hónapos babától?
3 hónaposan hasra tett babánál stabil fejemelést várunk, 6 hónapos korra elvárható, hogy megtanuljon forogni. 9 hónapos korra már nem csak kúszni, de mászni is kezdenek a tipikusan fejlődő csecsemők. 12 hónapos korára a legtöbb baba kapaszkodva feláll. Hozzá szeretném tenni, hogy ezek a normál fejlődésmenet középső értékei, de minden nagyobb mérföldkő elsajátításának megvan a 4-6 vagy akár több hónapos időintervalluma, amin belül még normalitásról beszélünk. Ehhez a szülőknek is jó támpont lehet a Lóczy-táblázat, amely megtalálható az interneten.
Milyen hamar érdemes a vizsgálatot, fejlesztést elkezdeni? Érdemes az első jeleknél, vagy elég akkor, amikor már a bölcsőde, óvoda küldi a gyermeket jelentős eltérés miatt?
A csecsemők, kisdedek fejlődésmenetét a védőnő és a házi gyermekorvos szorosan nyomon követi. Ha egy területen jelentősebb vagy több területen egyszerre enyhébb elmaradás van, akkor szükséges további vizsgálat.
Ilyenkor érdemes felkeresni fejlődésneurológust. Minden esetben az összképet kell vizsgálni. Figyelni kell a kisbaba születési előzményeit, melyben lehet fejlődésmenetet veszélyeztető tényező (pl. koraszülöttség). Nézni kell az izomtónusát, a reflexeit, az alkatát, a viselkedését, a családban megfigyelhető fejlődési vonásokat. Ezekből áll össze a kép, hogy a gyermeknek szüksége van-e valamilyen terápiára vagy fejlesztésre, s ha igen, mire. Érdemes tehát figyelni az apró jelekre is, de nem minden esetben van szükség azonnal fejlesztésre.
Mi történik, ha későn ismerik fel a helyzetet vagy későn foglalkoznak az elmaradás fejlesztésével?
Az emberi agy az első életévekben a legtanulékonyabb. Ilyenkor tudunk a legkönnyebben jó irányt adni a fejlődésnek. Itt könnyű megakadályozni a súlyos, akár a későbbi életvitelt korlátozó eltéréseket.
Természetesen a későbbiekben is lehet még segíteni a mozgás- vagy egyéb területek fejlesztésével. Később ez sokszor nehezebb, hosszabb folyamat. Akár további társuló problémák, viselkedésbeli eltérések is adódhatnak belőle. Ilyenkor az is előfordul, hogy a család már ezzel a járulékos tünettel jelentkezik, s a vizsgálat során derül ki az eredeti probléma.
Mi az a mozgásfejlődési elmaradás, amikor már mindenképpen szükség van vizsgáltra, fejlesztésre?
Vannak esetek, amikor már a születési előzmény is szükségessé teszi a részletesebb vizsgálatot. Ilyen a már korábban említett koraszülöttség. Szükség van fejlődésneurológusra, ha valamilyen ismert agyi károsodása van egy újszülöttnek (veleszületett rendellenesség vagy szüléskor elszenvedett oxigénhiányos állapot).
Előfordul, hogy megszületés közben éri sérülés a babát. Ilyen sérülés lehet, ha születés közben elakadt a kisbaba válla, megsérül a kart mozgató idegfonat, és emiatt nem tudja mozgatni a sérült oldali karját. Ugyancsak szükséges a fejlődésneurológiai vizsgálat, ha egy csecsemő a fent említett szélesebb időintervallumon belül nem sajátít el egy adott nagymozgást, vagy a tartásában olyan akadályozó tényező látszik, ami a szimmetrikus mozgástanulást akadályozza.
Milyen határok közt számít normálisnak a beszéd indulása a szavak célirányos használatának tekintetében?
Jó irányadó, hogy 2 évesen 50 aktívan használt szava legyen a gyermeknek.
Mennyire számít “normálisnak” a beszéd késése, ha a családban volt erre példa?
A családi halmozódás valóban előfordul, de ilyenkor is érdemes utána nézni, hogy a felmenők esetében milyen oka lehetett a késésnek.
Mi az a késés a beszéd fejlődésében, amikor mindenképpen indokolt a gyermek szakorvosi vizsgálata?
Először is arra hívnám fel a figyelmet, hogy a beszédfejlődést már megszületéstől nyomon kell követni. Fontos része a hangadás fejlődésének az ép hallás, ezért is végeznek minden újszülöttnél hallásszűrést.
Figyelemfelhívó jel lehet, ha erős hangra sincs összerezzenés, magatartás változás (pl pillanatra abbahagyja a sírást), vagy az édesanya hangja, lágy zene nem nyugtatja meg a kisbabát. Ilyenkor érdemes részletesebb hallásvizsgálatot végezni.
Ha a hallás rendben van, a kisbaba hangadása folyamatosan színesedik, magánhangzókat hallat, gőgicsél majd gagyarászni kezd. A védőnők a rendszeres időközönként végzett szűrés során erre is kitérnek, s ha nem tapasztalható fejlődés a hangadás terén, szükséges a további audiológiai és neurológiai vizsgálat.
A szavak megjelenésében azt várjuk, hogy 2 éves korra minimum 50 szavas aktív szókincse legyen egy kisdednek. Ennek hiányában mindenképp javasolt gyermekneurológiai vizsgálat, illetve ezt sok esetben hasznos kiegészíteni fejlődéspszichológiai vizsgálattal is. Az utóbbit legtöbbször ilyen vizsgálatban jártas, megfelelő játékos teszt eszközökkel felszerelt pszichológus, gyógypedagógus szokta végezni.
Milyen szakorvosok (pl. hallásvizsgálat, neurológia, pszichiátria) milyen sorrendű felkeresése javasolt a beszéd késése esetén?
Ha kevés hangadás tapasztalható, nem színesedik a hangadás az első fél évben, akkor érdemes fül-orr-gégészeti és audiológiai vizsgálatot végezni, mert a beszéd indulásának az alapja a megfelelő hallás. Ha a hallás és a hangadás szervei rendben vannak, akkor érdemes neurológiai oldalról is átgondolni a lehetséges okokat. A megkésett beszédfejlődés gyakran velejárója összetettebb fejlődésbeli eltéréseknek, ezért mindig fontos az adott gyermek mozgásfejlődését, viselkedését, családi környezetét figyelembe véve komplex képet alkotni, s az alapján lépni a vizsgálatok és lehetséges fejlesztési irányok felé.
Milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a fejlődés késésének kezelésében?
Magyarországon nagyon színes paletta áll rendelkezésre a korai terápiák, fejlesztési lehetőségek terén. Ha csak a mozgásfejlődés támogatását nézzük, akkor is beszélhetünk neuroterápiáról, gyógytornáról, konduktor által vezetett fejlesztésről, manuálterápiákról mint a Dévény-, a Pfaffenrot-terápia vagy a craniosacralis terápia, szenzoros integrációs szemléletű mozgásfejlesztésről mint a TSMT vagy az Ayres-terápia, DSZIT, DAMT, Huple®-program, a neuro-hidroterápiáról és egyéb vízi terápiákról. Budapest különösen el van kényeztetve terápiás lehetőségekkel, hisz az állami finanszírozott vizsgálati és ellátási lehetőségek, korai fejlesztés mellett sok magán ellátó is van, így a családok lakhelyükhöz közel kaphatnak segítséget.
Milyen tapasztalatai vannak a fejlesztésre járó gyermekek eredményeit illetően?
Sok jó tapasztalatom van a terápiára, fejlesztésre irányított kisbabák, gyermekek fejlődésével kapcsolatban. Enyhe mozgásfejlődésbeli eltérés esetén már akár 1-2 alkalomnyi gyógytorna nagy lendületet tud adni a fejlődésnek. Máskor hosszas, kitartó közös munkára van szükség a szülők és a gyógytornász vagy egyéb fejlesztő szakember részéről. Jó példa erre a születéskor elszenvedett felkar bénulás, ahol sok hónapnyi, akár években mérhető terápiás együttműködésre van szükség, de ennek köszönhetően a gyermeknek aktív használatban lévő, jól működő felső végtagja lesz.
Előfordul azonban az is, hogy több hónapnyi terápia, foglalkozás után érkeznek hozzám első vizsgálatra a családok, mert gyermeküknél továbbra is fennáll a tünet, panasz. Ilyenkor a szülőknek is el szoktam mondani, amit a saját gyakorlatomban is követek, hogy ha egy terápia, fejlesztés nem hozza a várt eredményt, akkor újra kell értékelni a helyzetet. Meg kell nézni, hogy a megfelelő irányból nyúltunk-e a problémához, milyen egyéb módszer áll rendelkezésre, vagy tudunk-e egyszerűen másik terapeutát találni, akivel jobb az összhang, könnyebben dolgozik együtt a család.
Nagyon fontosnak tartom a gyermekek fejlődési ívének követését, a rendszeres újra értékelést, hogy legyen visszacsatolás egy adott terápia, fejlesztés hatékonyságát illetően a fenti szempontok mentén.
Mit tart még fontosnak elmondani a témában a szülőknek?
Minden gyermeknek egyedi adottságai vannak, hogy mivé tud cseperedni. Az őt gondozó szülők és a gondozásba bevont szakemberek feladata megteremteni az ideális közeget, muníciót, kapaszkodót, ami lehetővé teszi az optimális fejlődést. A fejlődésneurológia területén is fontos, jó gyakorlat a team-munka, amely megjelenik az Alapítvány munkájában is. A team szerves részei a szakemberek mellett a szülők is, hisz ők ismerik legjobban a gyermeküket. Keressék, kérdezzék a szakembereket, hogy ha szükséges, időben kapjanak támogatást!
