Az utóbbi időben sok beteg jelentkezett lepkehimlő tüneteivel. Az aggodalmak eloszlatása céljából született meg az alábbi cikk, melyben a betegségről olvashatnak.
A lepkehimlő – más néven erythema infectiosum – a parvovírus B19 fertőzés következménye. Ez a vírus többféle tünetcsoportot is okozhat. A fertőzés egyik leggyakoribb megjelenési formája a lepkehimlő.
A betegség átlagosan 5-10 napig lappang, majd további 5 nap telik el a tünetek megjelenéséig (a lappangási idő 1-3 hét közt változhat). A beteg ebben a szakaszban – általában tünetmentes vagy nem jellegzetes, enyhe tünetes szakban – a legfertőzőbb. A jellegzetes tünetek kialakulásakor a beteg már nem fertőző.
A normál immunrendszerrel rendelkező gyermekek és felnőttek negyede tünetmentesen vészeli át a betegséget. A fertőzöttek további 50%-ának aspecifikus tünetei lesznek (rossz közérzet, izomfájdalom, láz kb. 3 napon át). További 25%-ban gyerekeknél a lepkehimlő, felnőtteknél az izületi fájdalom a jellemző megjelenési forma.
A lepkehimlő tünetcsoport iskolás korban a leggyakoribb. Típusos esetben egy rövid bevezető szakaszt (láz, fejfájás, hányinger, hasmenés, orrfolyás) követően 2-5 nap múlva jelenik meg először az arcon mindkét orcán a bőrpír, mely a száj körüli területen nem látható. Néhány nap múlva a törzsön és a végtagokon is látható lesz a rácsos rajzolatú, néha viszkető kiütés. Ez napra, hőre, stresszre, edzésre kifejezettebb lehet, majd újra halványodik, és egy-két hét alatt magától elmúlik. Nem típusos formában a fertőzés lehet tünetmentes, járhat csak enyhe, nem jellemző vírosos tünetekkel, csak arcpírral vagy csak rácsos kiütéssel is.
Ritka esetekben a betegség súlyosabb formában is megjelenhet (pl. idegrendszeri tünetek, vérképzési zavar – bár ez utóbbi főleg a vérképzési alapbetegségben szenvedőkben okoz bajt). A betegség a várandósság első harmadában első alkalommal átvészelve sajnos komoly kockázatot jelenthet a magzat számára. A fertőzés lezajlása általában életre szóló védettséget ad.
A diagnózis jellegzetes esetekben a klinikai képen alapszik és nem igényel laborvizsgálatot vagy más tesztet. Kérdéses esetben szerológiai vagy PCR vizsgálattal lehet a fertőzés tényét megerősíteni, ha ez valamilyen különleges okból – pl. várandósság során észlelt magzati eltérés – szükséges lenne.
A betegség – más enyhe vírusfertőzéshez hasonlóan – magától gyógyul, csak a tüneteket kell kezelni. Ez általánosságban a viszketésre adott antihisztamint (pl. Cetirizin Hexal csepp), esetleg izületi fájdalom esetén fájdalomcsillapító adását jelenti.
A betegség cseppfertőzéssel terjed, így a megelőzésben főleg a kézmosásnak és a maszknak van szerepe. A fertőzéstől az immunhiányos (pl. rosszindulatú daganatos betegek) és a várandós populációt kell megvédeni. Mivel az ép immunitású gyermekekre a betegség nem veszélyes, valamint a beteg a kiütéses stádiumban már nem fertőz, a kiütéses gyermek a közösségbe mehet, elkülönítés nem szükséges.
Forrás:
UpToDate Clinical manifestations and diagnosis of parvovirus B19 infection
UpToDateTreatment and prevention of parvovirus B19 infection